Prof. Dr. Liszkay Gabriella Ph.D., med. habil.
bőrgyógyász, klinikai onkológus

Prof. Dr. Liszkay Gabriella 1988 óta dolgozik az Országos Onkológiai Intézet Bőrgyógyászati Osztályán, 2008 óta osztályvezető főorvos. Munkája során valamennyi bőrdaganat komplex ellátásával foglalkozik, amellett, hogy ellátja az Intézet fekvőbetegeinek bőrgyógyászati betegségeit is. Kivételesen nagy gyakorlatot szerzett a bőrdaganatok diagnosztikájában, évente mintegy félezer új melanomában szenvedő beteget lát el, és több ezer áttétes daganatban szenvedő beteget kezelt. Gyakorlata van a bőrdaganatok eltávolításában (diatermia, crioterápia, lézer), a melanoma diagnosztikájában és a sebészi eltávolítás módszerének meghatározásában is.

• A bőrdaganatok közül Liszkay a legfontosabb onkológiai jelentőségű melanoma komplex onkoterápiáját (kemoterápia, célzott terápia, immunterápia, sugárterápia, sebészet) végzi csaknem három évtizedes gyakorlattal.
• Az Országos Onkológiai Intézet Bőrdaganatok Onkoteamjét is vezeti, ahol biztosítva van bőrgyógyász, klinikai onkológus, patológus, sebész, fej-nyak sebész, sugárterápiás és képalkotó diagnoszta szakorvos konzíliuma.
• Nemzetközi gyógyszertanulmányok vezető vizsgálója, osztálya rendelkezik az Amerikai Gyógyszerhatóság (FDA) kvalifikációjával is. Az utóbbi években a melanoma terápiája alapvetően megváltozott, vezetésével az Országos Onkológiai Intézet a legnagyobb betegszámmal vett részt Magyarországon a később törzskönyvezésre került gyógyszerek klinikai vizsgálataiban.
• Oktatói tevékenysége felöleli a graduális, egyetemi képzést a Marosvásárhelyi Orvosi- és Gyógyszerészeti Egyetemen, valamint a Pécsi Tudományegyetem Általános Orvostudományi Karán magyar és angol nyelven. Szakorvos jelöltek képzésében a Semmelweis Egyetem tutoraként működik, valamint a klinikai onkológus szakorvos jelöltek elméleti és gyakorlati képzését végzi.

Annak illusztrálására, hogy miért szép ez a hivatás, amit választottam, és évtizedek óta gyakorlok, álljon itt Árvai Magdolna könyvéből egy idézett rész:

Nemrégiben Etelkával jókedvűen ültünk le egy kávé mellé. Tíz éve, hogy diagnosztizálták nála a daganatot, és bevallom, most is nehezemre esik őt arra kérni, elevenítse föl a történteket, de ő olvas a gondolataimban, magától kezd beszélni.

„Nincs titkom a betegséggel kapcsolatban. Hála a jó Istennek, az orvosaimnak és a szervezetemnek, teljesen jól vagyok. Ma már tudom, hogy én is elkövettem egy óriási hibát! Azt, hogy nem mentem orvoshoz, amikor észrevettem, nő az anyajegy a hátamon és elszíneződik. Elmondom a történetemet, mert ha csak egy embernek segítek, már megérte.

Hogy influenzával vagy egy sima megfázással kerestem-e föl a körzeti orvost a faluban 1993 tavaszán, arra már nem emlékszem. Az viszont biztos, hogy amikor vizsgált, megkérdezte, mióta van a hátamon ez a csúnya, barna anyajegy. Mondtam, hogy régen, mire ő azt tanácsolta, figyeljem, mert neki nem tetszik. Nem küldött sehova, nem mondta, hogy mire gyanakszik, én pedig nem foglalkoztam vele, annak ellenére, hogy egészségügyi dolgozóként sokat tanultam, többek között a festékes bőrrákokról is.

Aztán éppen egy évvel később, egy éjjel felébredtem, mert nedvességet éreztem a hátamon. Kimentem a fürdőszobába, és láttam, hogy fölszakadt az anyajegy, nagyon vérzik. Leragasztottam és teljes lelki nyugalommal, mint aki jól végezte dolgát, visszafeküdtem. Napokkal később eszembe jutott, hogy mit mondott az előző évben a körzeti orvos, hát elmentem hozzá. Megnézte, és azonnal, minden kommentár nélkül az onkológiára utalt.”

„Rábízom magam az orvosaimra, lesz ami lesz”

Etelka az Országos Onkológiai Intézetben dr. Liszkay Gabriella bőrgyógyász főorvos nőhöz került, aki, mint mondja, tetőtől talpig átvizsgálta, miután megnézte a vérző anyajegyet.

„Minden oldalról lefényképeztek, megörökítették az összes anyajegyemet. Ezután közölték, hogy a hátamon lévőt haladéktalanul el kell távolítani. Nem fektettek be a kórházba, helyi érzéstelenítés mellett levették és hazajöhettem. Tíz nap múlva vidáman mentem a szövettani eredményért. Nem gondoltam semmi rosszra, így egyedül utaztam a fővárosba. A doktornő hosszan forgatta a leletet, éreztem, keresi a szavakat, végül annyit mondott: hát ez nem a legjobb eredmény. Elmagyarázta, hogy szükségem lesz infúziókra, ami ötnapos kórházi ápolással jár.

Tudomásul vettem, nem volt bennem semmi szorongás, kijöttem az onkológiáról, villamossal mentem a Nyugati pályaudvar felé, amikor szinte újra hallottam a doktornő szavait. És ott a hatoson világosodtam meg, hogy ez egy rosszindulatú daganat, vagyis rákos vagyok. Így visszaemlékezve ki merem jelenteni, hogy még akkor sem fogtam fel igazán, mintha hárítani akartam volna, vagy nem hinnék a fülemnek, annak ellenére, hogy közöm volt az egészségügyhöz.

Aztán este otthon mindent elmondtam a férjemnek, a szüleimnek. Sírt a férjem, sírtam én is, közben arra gondoltam, meghalhatok, de pillanatokon belül megnyugtattam magam, hogy ennek így kell lennie. Nem szomorkodtam tovább, fölmértem, hogy úgysem tehetek ellene semmit. Tehát a most akkor mi lesz kérdése nem foglalkoztatott sokáig, úgy voltam vele, hogy rábízom magam Istenre és az orvosaimra teljes hittel, lesz, ami lesz….”

„Félévente járok ellenőrzésre, azóta semmi bajom”

„Egy évvel a második műtét után Etelka bal csípőjéről távolítottak el egy gyanús anyajegyet, aztán kettőt a jobb lágyékából, és egyet-egyet a jobb csípőlapátjairól, majd a ball válláról, de egyik szövetdarabban sem találtak többé rosszindulatú sejteket. Liszkay doktornő alaposságára vall, hogy a kétgyermekes édesanya diagnózisának felállítása után behívta a fiait is, hogy megvizsgálja, mondván a melanoma malignum hajlama genetikailag öröklődhet.

Félévente járok ellenőrzésre, azóta semmi bajom. Boldog vagyok, hogy a fiaimnál nem találtak rendellenességet, és köszönettel tartozom orvosaimnak, hogy megmentették az életem. Végezetül bevallom, iszonyatos lelkiismeret-furdalásom van, amiért két évet vártam, és nem mentem orvoshoz – mondja szégyenlősen Etelka.”

(Árvai Magolna – Élek, jól vagyok előzzük meg a daganatot! Sanoma Budapest Kiadó Rt. 2004)

Szakmai önéletrajz